A Nox kifejezés a nitrogén-oxidok számos formáját jelöli, például NO (nitrogén-oxid), NO2 (nitrogén-dioxid) és N2O (nitrogén-oxid, más néven nevetőgáz).
Benzinmotorokban az NO a NOx leggyakoribb formája 93% körüli értékkel, míg az NO2 5% körül van, a többi pedig N2O. Vannak más NOx-formák is, mint például az N2O4 (az NO2 dimerje), amely csak alacsonyabb hőmérsékleten létezik, és például az N2O5.
Azonban a magas hengersűrítés és a turbó- vagy feltöltés miatti sokkal magasabb égési hőmérséklet miatt a dízelmotorok sokkal magasabb NOx-kibocsátást bocsátanak ki, mint a szikragyújtású benzinmotorok.
A közelmúltban elérhető szelektív katalitikus redukció (SCR) lehetővé teszi, hogy a megfelelően felszerelt dízelmotor hasonló mennyiségű NOx-et bocsát ki a kipufogócsonkon, mint egy tipikus, háromutas katalizátorral rendelkező benzinmotor.
Ezenkívül a dízel oxidációs katalizátor jelentősen megnöveli a NO2-frakciót a „Nox”-ban azáltal, hogy a dízel kipufogógázaiban lévő oxigénfelesleg felhasználásával 50% NO-t oxidál.
A Nox-érzékelő kifejlesztésére irányuló törekvés a környezeti tényezőkből fakad. Az NOx gázok különféle problémákat okozhatnak, például szmogot és savas esőt.
A világ számos kormánya törvényt hozott a kibocsátásuk korlátozására (más égési gázokkal együtt, mint például a Sox (kén-oxidok), a CO (szén-monoxid) és a CO2 (szén-dioxid) és a szénhidrogének.
A vállalatok felismerték, hogy az NOx-kibocsátás minimalizálásának egyik módja az, hogy először észlelik azokat, majd valamilyen visszacsatoló hurkot alkalmaznak az égési folyamatban, minimalizálva az NOx-termelést például az égés optimalizálásával vagy az NOx-csapdák regenerációjával.