A repülőgépmotorok a nitrogén-oxid (NOx) kibocsátás jelentős forrásai, és hozzájárulnak a levegőszennyezéshez és a környezet leromlásához. Ennek eredményeként a repülőgépgyártók fejlett technológiákat fejlesztettek ki a kibocsátás csökkentésére, beleértve az NOx-érzékelők használatát.
A repülőgép-hajtóművekben használt NOx-érzékelők hasonló módon működnek, mint a többi égési forrásban. Folyamatosan figyelik a kipufogógázok NOx-kibocsátásának szintjét, és elküldik a leolvasásokat a motorvezérlő rendszernek. A motorvezérlő rendszer ezután beállítja az üzemanyag-befecskendezést, a levegő-üzemanyag arányt és az egyéb égési paramétereket az NOx-kibocsátás csökkentése érdekében.
A repülőgép-hajtóművek NOx-érzékelőinek fejlesztése során az egyik kulcsfontosságú kihívás az, hogy könnyűvé, robusztussá és megbízhatóvá kell tenni őket, mivel szélsőséges hőmérsékleti, nyomási és vibrációs körülmények között kell működniük. A gyártók NOx-érzékelőket fejlesztettek ki olyan fejlett anyagok és technológiák felhasználásával, mint a kerámia, vékony filmek és felületi plazmonrezonancia.
Az NOx-érzékelők használata a repülőgép-hajtóművekben egyre inkább kötelezővé válik, mivel a szabályozások szigorú emissziós szabványok betartását írják elő a repülőgépgyártóknak. Ezek az érzékelők lehetővé teszik a repülőgépgyártók számára, hogy biztosítsák, hogy hajtóműveik megfeleljenek ezeknek az előírásoknak, és csökkentsék a légi közlekedés környezeti hatását.